2025
2025. február 24., hétfő
Napi felülről:
Jézus azonban így szólt: „Engedjétek ide a kisgyermekeket és ne akadályozzátok őket abban, hogy elérjenek engem, hiszen a hozzájuk hasonlóké a mennyek országa!”
Máté evangéliuma 19. rész 14. vers*
Áldott hétfőt, a kisgyermeki lelkület értékét, megértését és megélését kívánom minden testvérem számára!
A kisgyermeki lét természetes bizalma, felfelé tekintése és őszintesége a példa, amikor a mennyek országa felé igyekszünk. Ez valószínűleg többször is ellenkezni fog azzal a felnőtt gondolkozással, amikor elvárások sokaságával vesszük körül magunkat és hitünket, illetve a teljesítményeink értékével szeretnénk mások fölé nőni vagy kitűnni a tömegből. Az az egyszerű, de mély vágy, hogy az a legjobb nekem, ha minél közelebb lehetek ahhoz, aki szeret engem, érezni akarom őt, fogni a kezét és odabújni hozzá, tökéletes képe a valódi Istenhit lényegének és ragaszkodásának. Itt a személyes és meghitt kapcsolat a döntő, nem az érdemek és a külsőségek. Jézus Krisztus tökéletesen ismerte és értette ezt a lelkületet és be is mutatta a tanítványainak, azzal együtt, hogy ezáltal helyreigazította téves elképzelésüket. Akkor azok a kicsik átélhették kezének érintését, a mennyei áldás békességét. Őket nem a testi gyógyulás reményében vitték a Mesterhez, hanem azért, mert ennél is többet kívántak számukra, Isten szeretetének megtartó erejét!
Mennyei Atyám, köszönöm, hogy a kisgyermeki lelkület képes igazán olyannak látni téged, amilyen valójában vagy! Szeretnék ilyen őszinte hittel és bizalommal közeledni hozzád, hogy áldásod megnyugodjon rajtam!
*Saját fordítás
2025
2025. február 23., vasárnap
Napi felülről:
„Mivel Jézus felfigyelt erre, ezt mondta nekik: Miért azon tanakodtok, hogy nincs is nálatok kenyér? Még mindig nem értitek és nem rakjátok össze? A megkeményedett szíveteket használjátok?”
Márk evangéliuma 8. rész 17. vers*
Áldott vasárnapot, Isten üzentének, tanításának megismerését, megértését és alkalmazását kívánom minden testvérem számára!
Jézus folyamatosan tanítja azokat, akik őt követik, de ez nem jelent azt, hogy mindig és mindent azonnal meg fogunk érteni. Vannak olyan akadályok a gondolkozásunkban, a szívünk hozzáállásában, amelyek elválasztanak attól, hogy a mennyei útmutatást pontosan fogjuk fel és használjuk. A tanítványok számára az okozott fejtörést, hogy a Mesterük olyan kovásszal, lelkülettel kapcsolatban figyelmeztette őket, amely a személyiségüket változtatja meg, járja át, de a kárukra. Ők azonban a kovász említésénél fennakadtak és ezzel teljesen félreértették az üzenetet. Emberi ésszel, logikával és kemény szívük használatával a testi kérdésekre összpontosítottak, ami eltakarta előlük a lényeget. Ott láttak problémát, ahol nem is volt, de az nem érzékelték, ami valóban kísértésként jelentkezett számukra. Ezért lehetséges, hogy halljuk az Igét, de mégis mást értünk alatta, mint kellene! Látjuk Isten csodáit, de az ajándékokra figyelünk és nem arra a szeretetre, amiből kaptuk. Ezért inkább kérdezzük tovább az Urat, ha valamit nem értünk! Várjuk meg a válaszát, mielőtt okoskodásunkkal kárt okoznánk másokban és magunkban! Neki van elég türelme hozzánk, csak nekünk is legyen elég figyelmünk rá!
Mennyei Atyám, hálát adok, mert nem mondtál le arról, hogy nevelj, taníts és vezess! Segíts, hogy ne csak halljam, de meg is értsem és alkalmazzam útmutatásodat!
*Saját fordítás
2025
2025. február 22., szombat
Napi felülről:
„Azért, hogy ne váljanak olyanokká, mint a szüleik nemzedéke, konokká és elégedetlenné, olyan nemzedékké, amely nem kötelezte el szíve szerint magát és nem követte hűségesen Istent lelkülete.”
78. zsoltár 8. vers*
Áldott szombatot, elkötelezett szívet, Istent hűségesen követő lelkiséget kívánok minden testvérem számára!
Nem a külső körülmények formálnak bennünket makacs és zúgolódó személyiséggé, hanem a szívünk keménysége, hűtlensége és hitetlensége biztosít olyan talajt, amelyből felnőhet a lázadozó, elégedetlen és keserű gondolkozásunk. Ezt csak megerősítheti az előző generációk rossz példája és a saját társadalmi környezetünk hatása. Nagyon fontos visszajelzés és figyelmeztetés, amikor tele vagyunk panasszal, vádaskodással és békétlenséggel, mert valószínűleg van okunk rá, de a lelkünk mégis eltévesztette a helyes irányt. Amikor nem vagyunk képesek másokat bátorítani a jóra, mert mi sem követjük azt, mi sem hiszünk abban, hogy érdemes becsületesnek, hűségesnek maradni, akkor legbelül vesztettük el a lényeget. Az a jó hír, hogy nem szükséges beleragadnunk ebbe az állapotba, mert a mennyei Atyánál van megoldás a szívünk megtisztítására és megújítására. Igaz, hogy minél mélyebben belénk gyökerezett ez a rossz lelkület, annál nehezebb, fájdalmasabb lesz tőle megszabadulni, de megéri!
Mennyei Atyám, hálát adok, mert nálad van valódi megoldás a makacs, engedetlen és elégedetlen szívem betegségére!
*Saját fordítás
2025
2025. február 21., péntek
Napi felülről:
„Ha ugyanis úgy gondolja bárki, hogy ő valaki semmi létére, becsapja önmagát.”
Pál levele a galatákhoz 6. rész 3. vers*
Áldott pénteket, az Isten szeretetére épített, helyes és egészséges önértékelésünk kialakítását kívánom minden testvérem részére!
Az egyik nagy fájdalmunk lehet, amikor úgy látjuk, hogy valójában senkik vagyunk. Nem számít, hogy élünk-e vagy sem, mert nélkülünk is ugyanúgy megy tovább a világ. Amennyire rossz érzés ezzel szembesülni, akkora lehetőség is rejlik benne, hogy a valódi értékességünket felfedezzük. A büszke, öntelt és másokat lenéző lelkület egy olyan beképzelt valóságot épít fel bennünk, ami folyamatosan félrevezeti a józan látásunkat. Képtelenek leszünk az embereket, de magát Istent is helyesen szemlélni, ezért azzal leszünk elfoglalva, hogy minél jobbnak és többnek látszódjunk, ahelyett, hogy a kapcsolataink mélységén és minőségén fáradoznánk. Amikor megérint bennünket és eljuthat a szívünkig a mennyei Atya jóakarata, akkor élhetjük át, hogy nem számít, hogy semmit érő porszemek vagyunk, mégis annyira fontosak vagyunk számára, hogy személyesen foglalkozik velünk. Ez tudja a lelkünket felszabadítani arra, hogy az erőnket, időnket és lehetőségeinket ne féltsük másokra áldozni, hiszen ezzel nem elvesztünk valamit, hanem mindent megnyerünk.
Mennyei Atyám, köszönöm, hogy bár semmi vagyok, benned és általad mindent megnyerhetek!
*Saját fordítás
2025
2025. február 20., csütörtök
Napi felülről:
„Ekkor ezt felelte Mózes az Istennek: Ki vagyok én ahhoz, hogy odamegyek a fáraóhoz és még ki is vezetem Izráel fiait Egyiptomból?”
Mózes második könyve 3. rész 11. vers*
Áldott csütörtököt, az Isten tervéhez, akaratához és hatalmához igazodó énképünk megtalálását és felvállalását kívánom minden testvérem számára!
Ha nem beszélünk róla, akkor is alapvetően meghatározza a lényünket, hogy mit gondolunk saját szerepünkről az életben. Az, hogy mit képzelünk, hiszünk magunkról fogja eldönteni, mennyi mindent vállalunk be és fel. Azonban van ennél egy még fontosabb kérdés, amit nem hagyhatunk figyelmen kívül, ha igazán élni szeretnénk. Mi az Isten terve, akarata és ígérete ránk nézve? Hiszen ez az egyetlen valóságos és örök alap, amelyre érdemes építeni az énképünket, ahhoz, hogy győztesek legyünk és ne valljunk kudarcot. Mózes nyolcvan éves korára teljesen lemondott ifjúkori álmairól, beletörődött sorsába és a körülményekhez képest megpróbálta a legtöbbet kihozni napjaiból. Ha ekkor megkérdezik, hogy kinek tartja magát egészem mást válaszolt volna, mint egy év elteltével. A különbség az Örökkévalóval történt találkozás. Az a döbbenetes felismerés, hogy Isten többet és jobban hisz benne, mint ő saját magában. Ez felülírta mindazt, amit az addigi emberi megtapasztalása a lelkébe vésett. Ezért lehetett életének utolsó harmadában, negyven évében azzá, akinek megszületett.
Mennyei Atyám, köszönöm, hogy akaratodra, tervedre érdemes építenem az énképemet, azt, hogy ki vagyok és mivé vállhatok!
*Saját fordítás
2025
2025. február 19., szerda
Napi felülről:
„Ekkor így szólt az Örökkévaló Józsuéhoz: Kelj végre föl! Miért van ez, hogy te még mindig csak fekszel az arcodon?”
Józsué könyve 7. rész 10. vers*
Áldott szerdát, a kétégbeesésünk, csüggedésünk gödréből való kiszabadulást és hittel teljes talpra állást kívánok minden testvérem számára!
Elég egy rossz hír, egy nem várt kudarc, betegség és azonnal sötét felhők borítják reménysugarainkat. Padlót fogunk, elkeseredünk, vádoljuk magunkat, a körülményeket és Istent is, majd a legrosszabb jövőképet kezdjük lefesteni magunk előtt. Elcsüggedünk és másokat is elcsüggesztünk hozzáállásunkkal. Józsué valami hasonlót élhetett át. Egy csodálatos győzelem után, elég volt egy rossz lépés és máris a mélybe zuhant az előző magasságból. Ő volt a vezető, de nem tudott addig kiutat mutatni, amíg csak feküdt a porban. Az egész napos siránkozás után estére végre meghallotta az Örökkévaló felemelő hangját: Kelj most már végre föl! Szedd össze magad! Nézz szembe a valósággal és figyelj rám! Ne maradj a földön fekve, hanem tekints fel és megmutatom, hogy mit tegyél! Józsuénak sikerült a talpra állás az Úr segítségével és ezzel együtt az újabb győzelem is megérkezett. Ma rajtunk van a sor, hogy megértsük a felülről jövő bíztatást! Kelj végre föl! Ne az önsajnálatra pazarold az idődet és az energiádat, hanem a hitedre figyelj és hallgass, hogy talpra állj, megerősödj és felragyogjon számodra is egy új és sikeres időszak!
Mennyei Atyám, hálát adok, mert nem hagysz a padlón heverni, hanem felemelsz, hogy veled együtt vágjak neki az előttem álló kihívásoknak!
*Saját fordítás
2025
2025. február 18., kedd
Napi felülről:
„Esznek majd az alázatra éhezők és jóllaknak. Dicsérni fogják az Örökkévalót azok, akik keresik őt. Élhessen szívetek örökké!”
22. zsoltár 27. vers*
Áldott keddet, az Istennél megtalált életet, megelégedést és boldogságot kívánom minden testvérem számára!
Ez a zsoltár Jézus Krisztus keresztre feszítésének prófétikus himnusza, pedig a Szentlélek sok száz évvel előtte ihlette. A Megváltó ennek első sorát idézte hangos kiáltással szenvedése tetőfokán: „Éli, éli, lámá sabaktáni, azaz: Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?” Itt található az a kijelentés is, ami azon az elsötétült délidőben szó szerint beteljesedett: „Megosztoznak ruháimon, köntösömre sorsot vetnek.” Azonban a megaláztatás és a gyötrelmek különféle torz hangja után felhangzik a győzelmi ének, Isten királyi uralmának meghirdetése. Az áldozat nem volt hiábavaló, mert mindezeken keresztül megnyílt az út a mennyei Atyához. Az alázatos szívvel felfelé tekintők nem maradnak válasz nélkül. Akik az Örökkévaló után éheznek és szomjaznak, betelnek mindenféle jóval. Az az erős vágy a múlhatatlan iránt, amely emberi módon lehetetlennek tűnik, valósággá lett. Nem arra kell várnunk többé, hogy valaki segítsen rajtunk, mert ez már réges-régen megtörtént! Az a döntés vár ránk, hogy élünk-e ezzel a megadatott szeretettel?
Mennyei Atyám, hálát adok, mert nálad életet, megelégedést és a lelkem otthonát is megtalálhattam!
*Saját fordítás
2025
2025. február 17., hétfő
Napi felülről:
„Ekkor így szólt testvéreihez József: Ne féljetek, hiszen Isten alárendeltje vagyok én!”
Mózes első könyve 50. rész 19. vers*
Áldott hétfőt, félelmekből felszabadult, őszinte és tiszta kapcsolatokat kívánok minden testvérem számára!
Apjuk halála után joggal gondolhatták József testvérei, hogy veszélyes és kiszolgáltatott helyzetbe kerültek. Féltek és tartottak attól, hogy eljött gonosz tettük számonkérésének ideje, hiszen eddig ez még nem történt meg. Józsefnek bőven volt rá oka és hatalma is, hogy most visszafizesse mindazt a rosszat, amit ellene elkövettek. Ezt próbálták megelőzni azzal, hogy ők mentek hozzá alázattal és bocsánatkéréssel! A válaszban nem csupán a jóindulat szólalt meg, hanem Isten bámulatos munkájának a felismerése is! Igaz, hogy József valódi úr lett felettük, ahogyan annak idején megálmodta, mégsem a félelem ideje jött el, mert testvérük Isten jóságába vetett hite erősebb lett, mint a múltbéli fájdalmai. Megértette, megtanulta, hogy teljesen az Örökkévaló kezében van, az ő alárendeltje és mivel benne bízott, megsegítette őt, tehát neki is ezt kell tennie. A kapcsolatainkban a félelem akkor erősödik meg, amikor az egyik fél Isten szerepét veszi át, vagy akarja betölteni. Amikor valaki felismeri, hogy Isten szeretetétől függ az élete és ez alapján kezd el látni és gondolkodni, akkor a másokhoz való hozzáállása is gyökeresen megváltozik!
Mennyei Atyám, hálát adok, mert jóságod körbevesz és minden emberi gonoszság ellenére a kezedben tartasz, hogy őszintén és tiszta szívből merjek szeretni.
*Saját fordítás
2025
2025. február 16., vasárnap
Napi felülről:
„Abban az időben Jézus így szólt a tanítványaihoz: Ha valaki kész arra, hogy utánam jöjjön, utasítsa vissza önmagát, vállalja fel a keresztjét, és kövessen engem!”
Máté evangéliuma 16. rész 24. vers*
Áldott vasárnapot, Jézus követésének megértését, felvállalását és felszabadító örömét kívánom minden testvérem számára!
Mindenképpen követünk valamilyen elképzelést, álmot vagy tervet. Legtöbbször egy általunk példának tartott személy az, akihez hasonlítani szeretnénk, vagy egy olyan életvitel a célunk, amelytől a boldogságunkat várjuk. Alapvetően mégis saját vágyaink, készségünk és akaratunk a döntő abban, hogy merre tart az életpályánk. Jézus Krisztus meghívott bennünket, hogy kövessük őt, csatlakozzunk hozzá, mert szeretne elvezetni bennünket a mennyei Atyához. Ráadásul ennek az útnak még az árát is ő fizette meg. A mi részünket azonban nekünk kell teljesítenünk. Az első annak a megértése, felfedezése, hogy az Emberfia egyben Isten Fia is, aki Válasz az életünk nagy kérdéseire! A második, hogy csak akkor leszünk képesek vele járni, ha lemondunk saját igazságunkról, büszkeségünkről és önérzetünkről, hogy felépülhessen bennünk az, akinek valójában megszülettünk. A harmadik a bűneink kérdése. Vagy a szívünkben hordozzuk őket és próbáljuk rejtegetni és mentegetni őket, amíg végleg tönkre nem tesznek, vagy naponta kimondjuk rájuk a halálos ítéletet és ezt fel is vállaljuk mindenki előtt. Jézus követése egyszerre megtagadása minden rossznak és Istentől elválasztó gondolkodásnak, miközben az életünk felszabadító öröme, mert a lehető legjobb helyre kerültünk.
Mennyei Atyám, hálát adok, mert Jézus Krisztusban engem is meghívtál magadhoz!
*Saját fordítás
2025
2025. február 15., szombat
Napi felülről:
„Mivel Izráel szemei elhomályosultak az idős kor miatt, nem volt képes arra, hogy jól lásson, ezért József odavitte a fiait hozzá, ő pedig megcsókolta és átölelte őket.”
Mózes első könyve 48. rész 10. vers*
Áldott szombatot, a családi kapcsolataink építését és ápolását kívánom minden testvérem számára!
Izráel nagyon elgyengült, szinte járni és látni sem tudott már, ezért József elvitte két fiát hozzá, hogy találkozzon velük és megáldja őket. Mindenkinek szüksége volt ezekre a bensőséges pillanatokra, mert ekkor és ebben a körben ki lehetett fejezni és mondani a valódi érzéseket és az Isten tervében való bizonyosságot. Nagyon hiányzott volna a család életéből, ha ez elmarad. A jó és egészséges családi kapcsolataink igazik kincsek, de nem magától alakulnak ki, nem az ölünkbe hullanak, hanem építenünk és ápolnunk kell őket. Akkor tudunk valakit megölelni, amikor nincs már köztünk semmilyen távolság vagy válaszfal. Akkor fogjuk arcunkkal is megérinteni, amikor már elég közel van hozzánk! Beszélni valakivel és látni őt, ma már akkor is lehetséges, ha nem vagyunk mellette, és ezt naponta ki is használjuk, de ennél is többre van szükség ahhoz, hogy igazi, mély és előremutató közösséget teremtsünk. Vannak és lesznek olyan korlátaink, amelyek megnehezítik a közeledést, de ezekre megoldást lehet és kell is találni. Mi az akadálya annak, hogy egyes családtagjaim távol kerültek tőlem? Lehet, hogy nekem kellene eljutnom hozzájuk?
Mennyei Atyám, hálát adok, mert te mély és őszinte kapcsolatokra teremtettél! Segíts, hogy észrevegyem a hiányosságaimat és hittel lépjek ezen a területen!
*Saját fordítás