2026. március 16., hétfő

Napi felülről:

„Ne sóhajtozzatok testvéreim egymás ellen, nehogy ítélet alá kerüljetek! Nézzétek, a bíró már odaállt az ajtók elé.”

Jakab levele 5. rész 9. vers^*

Áldott hétfőt, építő gondolatokat, szavakat és türelmes szívet kívánok minden testvéremnek!

A panaszkodás, sóhajtozás és kesergés a lélek könnyei, mert vannak olyan helyzetek, terhek és csalódások, amelyekben a szív csak sírni tud és ez megkönnyebbülést, megnyugvást hoz számára. Nagyon veszélyes, amikor valaki ezt megpróbálja elfojtani, elzárni és elrejteni, mert előbb vagy utóbb, de elő fog törni és akkor mély sebeket okozhat. Isten úgy teremtett bennünket, hogy a lelkünk panaszszobája egészséges esetben az imakamránk legyen! Szükségünk van arra, hogy valahol kikiabáljuk, kisírjuk és elpanaszkodjuk fájdalmainkat. Az is igényünk, hogy valaki törődjön ezekkel a kesergésekkel, segítsen, bátorítson és vigasztaljon, de ha kell, feddjen meg, mint szerető szülő a gyermekét. Mindez valóságos lehetőség a mennyei Atya huszonnégy órás fogadóóráján, ahol a leterhelt szívünket sürgősségi ellátás és hatékony gyógykezelés várja. Legtöbbször mégsem ezt a megoldást választjuk, inkább egymásra és egymás ellen panaszkodunk, ahol csak megfordulunk. Lehet, hogy mindez jogos és igazunk is van, de ha nem jókor és jó helyen öntjük ki siránkozásunkat, akkor pont a vágyainkkal ellenkező hatást éri el. Ráadásul egy idő után panaszkodás-függővé is válhatunk. Bennünket megkötöznek saját szavaink, azokat pedig beszennyezik, akik segítőtársként, barátként és testvérként ott vannak mellettünk. Ennek mi vethetünk véget azzal, hogy jó helyen panaszkodjuk ki magunkat!

Mennyei Atyám, hálát adok, mert panaszkodásomra a megoldás az ajtó előtt áll, most még nem azért, hogy elítéljen, hanem, hogy segítsen!

^*Saját fordítás