2026. március 13., péntek

Napi felülről:

„Én azonban ezt gondoltam jómódomban: Semmiképp nem tántorodom meg soha. Ó, Örökkévaló, jóindulatodban helyeztél megerősített magaslatra. Amikor pedig elrejtetted arcodat, rémült lettem.”

A zsoltárok könyve 30. rész 7-8. vers^*

Áldott pénteket, Isten jóindulatának és jelenlétének biztonságát kívánom minden testvéremnek!

Mennyire szeretnénk feljutni a legmagasabbra, ahová csak elérhetünk, a csúcson maradni ameddig csak lehetséges és élvezni a siker, az egészség és a pompás kilátás érzését. Ezekben a kiváltságos időkben könnyen elfeledkezhetünk arról, hogy eredményeink, jó sorunk Isten áldása számunkra és nem pusztán a körülmények és a kemény munkánk gyümölcse. Az elbizakodottság nem csak azért veszélyes, mert a büszkeség és öntelt magabiztosság előszobája, hanem azért is, mert leveszi a tekintetünket a felülről kapott célokról, arról a mennybe nyúló hegytetőről, ahová elindultunk Isten segítségével. Az Úr megenged, sőt néha bele is vezet olyan helyzetekbe, ahol megremeg a talaj a lábunk alatt, elvesztjük az irányítást a körülményeink felett és életerő helyett lelki szorongás keríti hatalmába szívünket. Ekkor érezhetjük úgy, hogy a mennyei Atya elfordult tőlünk, elrejtette tekintetét előlünk és magunkra hagyott, pedig csak annak az ideje jött el, amikor újból keresnünk kell őt. El kell csendesednünk, hogy meghalljuk a szelíd hangját. Csak idő kérdése, és ismét felragyog előttünk szeretetének elképesztő magassága.

Mennyei Atyám, köszönöm, hogy te akkor is mellettem vagy, ha nem érzem, akkor is szeretsz, amikor elveszítelek a szemem elől, mert még nem mondtál le rólam!

^*Saját fordítás