2026. február 12., csütörtök

Napi felülről:

„Miközben nem azokra összpontosítunk, amiket láthatunk, inkább azokra, amiket nem láthatunk, amiket ugyanis láthatunk azok időlegesek, de amiket nem láthatunk, azok örökkévalók.”

Pál második levele a korinthusiakhoz 4. rész 18. vers^*

Áldott csütörtököt, hittel látó szemeket és reménységgel halló füleket kívánok minden testvéremnek!

Miközben rendszeresen használjuk és igényeljük is a szemmel láthatatlan és megfoghatatlan világot, mégis a látható dolgok bűvöletében élünk. Minden építmény, használati tárgy, műszaki eszköz, művészeti alkotás gondolatok, tervek, álmok között születik, érik be, és csak később válik anyaggá, hallható és látható formává. A kapcsolatok és az életünk sokféle szintje a vágyaink, érzéseink és szívünk „rejtett” zugaiban formálódik, amíg felszínre nem tör szavak és tettek formájában. A Teremtő az anyagi világban a láthatatlant láthatóvá tette és mi is ugyanezt visszük végbe naponta. Miért csodálkozunk azon, hogy az Istennel való kapcsolatunk, a hitünk is hasonlóan működik? A lelkünk, az életünk legfontosabb és örök lényege láthatatlan, miközben azok tagadhatatlanul mi vagyunk. A mennyei Atyát nem a szemünkkel, hanem a szívünk hitablakán keresztül csodálhatjuk és hívhatjuk meg lényünk valóságába. A múlandóban élünk és mozgunk, de ha jól figyelünk, és hallgatunk a mennyei üzenetre, túlélünk mindent, amit magunk körül látunk ebben a pillanatban.

Mennyei Atyám, köszönöm, hogy úgy is képes vagy szólni hozzám, hogy nem látlak, úgy is beszélsz velem, hogy nem a fülem hall téged, és annak ellenére is szeretsz, hogy tele vagyok hibával!

^*Saját fordítás