2026. március 5., csütörtök

Napi felülről:

„Meddig lesz ez, ó, Örökkévaló? Megfeledkezel rólam végleg? Meddig rejted le arcodat előlem?”

A zsoltárok könyve 13. rész 2. vers^*

Áldott csütörtököt, erőt, bölcsességet és türelmes bizalmat kívánok minden testvéremnek!

Nem szégyen a fáradtság és nem hitetlenség az őszinte kérdés, csupán a lélek természetes és egészséges működése a megpróbáltatások idején. Az a szégyen, amikor hazudunk önmagunknak és másoknak is, mintha minden rendben lenne. A hitetlenséget pont az jelzi, hogy nem tesszük fel kínzó kérdéseinket Istennek, hanem a szívünkben rejtegetve keserűséggel táplálgatjuk őket. Mindenkit ért valamilyen nyomorúság és mindenképpen válaszolnunk kell a kihívásokra, ezért kell tudnunk, átélnünk és éreznünk, hogy a mennyei Atya nem hagyott magunkra a harcainkban. Bátran rábízhatjuk magunkat, hiszen kezében tartja életünket és senki sem ragadhat ki onnan bennünket. Ugyanúgy, mint a lázas kisgyermek, akinek a kérdésére, hogy meddig tart a betegsége, édesanyja átölelő és szerető karja a megnyugtató válasz. Amíg tiszta szívből tudunk kiálltatni, panaszkodni és kérdezősködni az Örökkévalónál, addig jó helyen keressük a megoldást és nem elveszett a helyzetünk, mert nála talál a lelkünk igazi válaszokat és békességet.

Mennyei Atyám, én nem tudom meddig tart még ez a sok háborúskodás, meddig kell elszenvedni ennyi próbát, de nálad keresem a válaszokat, mert bármi is történik, benned van a biztonságom és otthonom!

^*Saját fordítás