2025. október 3., péntek

Napi felülről: „Ekkor pedig odamentek, felébresztették őt, ezekkel a szavakkal: „Mester, Mester, elveszünk!” Ő erre felkelt, rászólt a szélre és a hullámzó vízre, ekkor azok elnémultak és nyugalom támadt.”

Lukács evangéliuma 8. rész 24. vers^*

Áldott pénteket, a lélek lecsendesülését, békességét, és a szív Istenben elrejtett biztonságát kívánom minden testvéremnek!

A viharok és a hullámok, amelyek a békességünket, biztonságunkat és létünket fenyegetik az életünk „természetes” velejárói. Újból és újból szembe kell néznünk és meg kell küzdenünk ilyen jellegű kihívásokkal. Ezek az időszakok nem azt jelentik, hogy „szerencsétlenebbek” vagyunk másoknál. Akkor is szembe jönnek velünk, amikor teljesen jó irányba halad az életünk és Isten jelenléte velünk van. Ilyenkor külső körülmények, rajtunk kívül álló erők sodornak és veszélyeztetnek bennünket, de mindez csak próbatétel, a lelki érettségünk gyakorlati vizsgája. Itt gyorsan lekerül rólunk minden felszínes önámítás, elvárt viselkedésminta és képmutatás. Tisztán és egyértelműen kiderül, hogy kik is vagyunk valójában és hol tartunk a lelki fejlődésünk útján. A mennyei Atya nem fog megkímélni bennünket ezektől a nehézségektől, de egyik pillanatról a másikra képes lecsillapítani a dühöngő fergeteget. Amíg ő velünk van, a viharok nem katasztrófákká válnak, nem a végünket jelentik, hanem a megerősödésünk eszközei és szolgái lesznek, bármilyen ijesztően is néznek ki.

Mennyei Atyám, köszönöm, hogy a legnagyobb viharok idején is számíthatok jelenlétedre, hatalmadra és segítségedre!

^*Saját fordítás