2025. december 14., Advent harmadik vasárnap
Napi felülről:
„Nekem mégis az Örökkévalóra kell figyelnem, várnom szabadításom Istenére, mert meghallgat engem Istenem!”
Mikeás könyve 7. rész 7. vers*
Áldott adventvasárnapot, felülről kapott erőt, mennyei bizonyosságot, és „mégis” reménységet, kívánok minden testvéremnek!
A vég nélküli feladatok zajában, az ünnep békességének és örömének éneke még csak hívogat és bátorít bennünket, de már egyre hangosabban csendül fel szívünkben. A hangjára élmények, érzések, vágyak és emlékek kezdenek előtörni rejtekhelyükről, hogy feldíszíthessék lelkünk megszürkült falait. A régen átélt családi közösségek, ahol mindenki izgatott és boldog, főhelyre illő drága kép, melynek emléke az idővel egyre csak szépül. Ez az időszak azonban nem csupán a múltról üzen, hanem az előttünk álló, tennivalókkal terhes, mégis megérkező reménységről is tanít. Lehet, hogy más lesz ez az ünnep, mint a megszokott, talán hiányozni fog valaki a fényképről, de akkor sem marad el, mert a mennyei Atya szeretete nem halványult el irántunk. Ideje bátran felnézni és figyelni a Mindenhatóra és tőle kérni, várni segítséget, hogy rajtunk keresztül is hallható és látható legyen a mennyei seregek dicsőséges és áldott ünneplése! Jézus Krisztusban ugyanis meghívást kaptunk egy teljes, örömteli és győztes életre!
Mennyei Atyám, tölts be szereteteddel és örömöddel napjaimat, mert benned reménykedem!
*Saját fordítás