2021. március 22., hétfő
„Szüntelen hálával tartozunk Istennek értetek, testvéreim, amint ez méltó is, hiszen hitetek nőttön-nő, és az egymás iránti szeretet gazdagodik mindnyájatokban,…”
Thesszalonikaiakhoz írt második levél 1. rész 3. vers*
Napi felülről:
Áldott hétfőt, a feladataink elvégzéséhez testi és lelki erőt, a kapcsolataink ápolásához pedig túlcsorduló szeretetet kívánok minden testvéremnek!
Egy Covid-évnyi idő elteltével a világ még mindig nem állt helyre, sőt hazánkban, sok más országgal egyetemben talán az eddigi legnehezebb heteket éljük át. Mikor, ha nem most van különleges értéke a megbecsülésnek, köszönetnek és hálaadásnak, a kitartó és hősies helytállókért, küzdőkért és harcosokért. Annyira könnyű észrevenni a hibákat, hiányosságokat és tévedéseket, amelyek a feszült légkörben csak még inkább felnagyítódnak, de mennyivel nehezebb kihívás bíztatni az elfáradtat, néhány jó szót szólni az elcsüggedőnek és bátorítani a bizonytalanokat. Mi is vágyunk arra, hogy értékeljék az odaadásunkat, és a hála hangja is megszólaljon velünk kapcsolatba, ne csak a számonkérésé, így pontosan tudjuk, hogy mire lenne igazán égető szükség. Kezdjük a saját környezetünkkel! Cseréljük le a keserűség és problémázás szemüvegét mennyei lencsékre, olyanokra, ahol valóságosan megláthatjuk mennyi mindenért lehetünk hálásak másokért, mennyi mindent köszönhetünk nekik, észrevéve a hétköznapi és apró kincseket is. Az egyik legfontosabb eredmény, ha bennünk és környezetünkben is a szeretet gazdagodik, a hit pedig erősödik, mert ezzel nem csak túlélni lehet a nehézségeket, hanem győztesekként menni tovább.
Atyám, köszönöm, hogy hittel és szeretettel ajándékoztál meg, hogy a hálaadás és köszönet is szüntelen virágozzék a szívemben!
*Revideált új fordítás