Feltámadás

Jézus feltámadásával megtörtént a legnagyobb győzelem: az Isten, aki megüresítette magát és emberi formát vett fel, letette az életét, majd harmadnapon felvette azt. A sátán csak a halálig látott, de Jézust nem tudta fogva tartani, esélye sem volt az értünk megöletett Báránnyal szemben. Ezzel együtt megszűnt egy addig áthidalhatatlan szakadék: minden ember halott szelleme életre kelhet, és újra közösségben lehet Istennel. Minden jogosultságunk amit az életrehívásban kaptunk, ismét nálunk van, Jézus vérén vásárolta meg, amit átjátszottunk a sátán kezére, így Isten gyermekeiként felhatalmazásunk van az ő erejével és hatalmával építeni az ő királyságát. Jogunk, és kötelességünk a béketeremtés, a környezetünk felvirágoztatása. Lehetünk újra folyóvíz mellé ültetett fa, amely idejében megtermi gyümölcsét, még ha a körülmények nem ennek kedveznek, akkor is. Dicsőség Istennek, hiszen: “Nincsen azért már semmi kárhoztatásuk azoknak, akik a Krisztus Jézusban vannak, akik nem test szerint járnak, hanem Lélek szerint.” Róma 8:1 (EIV)

“Jézus, nem volt az a mélység, amit ne jártál volna meg értem, az a fájdalom, amit ne hordoztál volna el értem, nem volt az a hatalom, ami megállíthatott abban, hogy megments engem. Köszönöm, hogy ennyire értékesnek tartasz, hogy ilyen mélyen szeretsz! Köszönöm, hogy már nem vagyok szolga, hanem szabad, az én örökségem nagyon tetszik nekem! Áldott legyen a te neved, és magasztaljanak az egész földön, mert te vagy egyedül méltó, engedd meg ma is ünneplésünkben, hogy együtt zengjük a trón körül állókkal: szent, szent, szent a Seregek Ura! Ámen”