A jó pásztor (4)

Asztalt terítesz nekem ellenségeim szeme láttára.

Zsolt 23,5

Kedves Testvérek!

Bizony megvendégel és elhalmoz szeretetével, gondoskodásával minket a mi Istenünk. Velünk vacsorázik, ebédel, reggelizik az Úr, mert befogadtuk a szívünkbe Őt.

Szeret velünk időt tölteni. Szeret kedveskedni nekünk, megajándékozni bennünket, mert ilyen az Ő természete. Vágyik velünk lenni bármilyen formában. Szerelmes belénk, hiszen a vőlegényünk. Észre vesszük ezt? Viszont szeretjük Őt? Rajongunk úgy érte, mint, ahogy Ő értünk? Kifejezzük neki mi is a szerelmünket iránta naponként?

Nagyon várja minden nap, hogy láthassa a két szép szemünket, hogy gyönyörködjön bennünk, mint szerelmes a szerelmében. Nyissuk hát nagyra szívünk ajtaját és öleljük át Őt! Fejezzük ki neki szívünk szeretetét, háláját!

Ne engedjük be a szívünkbe Sátán gonosz hazugságait, vádlásait! Nem lesz kisebb az Úr szeretete felénk, ha vétkezünk, ha eltávolodunk tőle. Megszomorodik, de nem fog kevésbé szeretni minket. Mert felfoghatatlan számunkra, de Ő, mivel egy az Atyával ezért egyszerre az apukánk is. Egy tökéletes szülő pedig, amilyen csak az Isten lehet, soha nem fog tőlünk elfordulni, lemondani rólunk. Ha nem kell nekünk, fáj értünk a szíve, de tudomásul veszi. Szabad akaratunk van dönteni mellette vagy ellene.

Viszont, ha beengedjük Őt, a Szeretetet a szívünkbe, mérhetetlen örömmel és békességgel ajándékoz meg minket. Engedjük hát, hogy bennünk éljen! Szeressük Őt és egymásban is Őt, mert Ő előbb szeretett minket! Mondjuk el neki, hogy mennyire szeretjük Őt, és hogy mennyire várjuk azt a nagy napot, amit Ő is annyira vár, a mennyegzőnk napját!