A Templom: ahol terhed lehull
„De nagy bajomban az Örökkévalóhoz kiáltottam,
2 Sám 22:7
Istenemet hívtam segítségül.
Templomában meghallotta hangomat,
kiáltásom feljutott hozzá, meghallgatott!”
„Mikor elcsüggedtem, rád emlékeztem, imádságom feljutott eléd, szent Templomodba.”
Jónás 2:7
„De bementem Isten Templomába,
Zsolt 73:17, 21, 28
s akkor végre megértettem a gonoszok sorsát.
Milyen ostoba voltam,
hogy bosszankodtam miattuk!
Milyen jó a közeledben élni, Istenem!”
„Hallgasd meg szolgád és néped, Izráel imádságát a jövőben is, amikor majd e Templom felé fordulva hozzád imádkoznak! Hallgasd meg a Mennyből, lakóhelyedről őket, és amikor elfogadod imádságunkat, bocsáss meg nekünk.”
1Kir 8:30
Lettországban járva láttam, amint sokan – akár csak autóban elhaladva – a templom közelébe érve keresztet vetettek vagy mondtak egy rövid fohászt. Ezzel kifejezték, hogy a templom a számukra még akkor is szent, ha csak a közelében vannak. A templom az öröm, békesség mellett a terhektől és a bűntől való szabadulás, a megbocsátás helye is. Itt feltehetjük Istennek a kérdéseinket, elmondhatjuk mindazt, amit nem értünk, ami fáj, ami elkeserít. „Akkor végre megértettem” – mondja a zsoltáros. Igen, az imádság házában megérthetjük Isten jóságát, gondviselését, irgalmát, a bűnösök iránti végtelen szeretetét.
Ima:
Hálás vagyok, Istenem, hogy a közeledben lehetek az imádság házában. Megérthetem, milyen sokat tettél és teszel értem minden egyes napon. Köszönöm, hogy elfogadsz minden gyengeségem és bűnöm ellenére, és az Úr Jézus áldozata által kegyelmedbe, szeretetedbe fogadsz, ha megvallom bűneimet. Dicsőítlek mindezért! Kérlek, tarts a közeledben, amíg csak élek!